·  Két meccs, három gól. Pazar kezdés, egyetért vele?

Fernando Torres: Hála istennek végre egy vb-n is úgy megy a csapatnak, ahogy elvárják odahaza. Az utóbbi tornákon csak csalódásban volt részük a szurkolóinknak, boldog vagyok, hogy eddig örömet szerezhettünk. Ami pedig engem illet, jobban tényleg nem is indulhatott volna a világbajnokság.

·  Titkos döntőesélyesként érkeztek, most már beszélhetünk róla?

Torres: Nem merném én ezt megfogalmazni, bár tény, nagyon jó formában van mindenki. Az biztos, hogy minden meccset meg akarunk nyerni, s ha eljutnánk a fináléig, azt meg pláne.

·  Mi igaz a csapaton belüli feszültségből?

Torres: Semmi.

·  De Raúl mégiscsak ingerültnek látszott a Tunézia elleni mecscsig.

 
Torres: Raúl nagyszerű barát, persze hogy zavarta a góltalansága, ám nem ránk vagy a kapitányra haragudott, magát emésztette. Most viszont megtört az átok, és újra tud nevetni ő is.

·  Sokan mondják, ha nincs Aragones, ma talán nem is játszik. Így van ez?

Torres: Ki tudja? Az viszont tény, ha valakinek, neki nagyon sokat köszönhetek. Tizenhét évesen ő tett be az Atléticóba, és mindmáig kiáll mellettem, akkor is, ha rosszabb formában vagyok. Számomra ő az ideális kapitány.

·  José, az édesapja és Flori, a mamája is elkísérte ide. Jót tesz ez?

Torres: Nehogy azt higgye, hogy kisfiúként kezelnek, valahol persze nyilván, ám felnőtt vagyok, önálló életet élek. A családi kötődésem azonban a régi maradt, imádjuk egymást, erőt ad a jelenlétük. Egyébként még ma is kivágnak, és egy nagy füzetbe ragasztanak minden velem készült interjút.

·  Most már gólkirály is lehet, újabb címlapfotók készülhetnek majd.

Torres: Nem lenne rossz, ha én rúgnám a legtöbb gólt a vb-n. Ám azt nem kívánom, hogy úgy kapjam meg a koronát, hogy közben a válogatott nem jut a döntőbe.