Miközben Anglia (ex) szövetségi kapitányát kárhoztatja, és nem átallja Sven-Göran Eriksson szemére vetni, hogy különösebb eredmény elérése nélkül vett fel halomnyi fontkötegeket - speciel a "Na megyek. Köszi a 24 milliót!" című cikk tűnik a legszellemesebbnek (a 24 millió forintban majd' 10 milliárdot jelent...) -, addig a többség Rooney megmentéséről rimánkodik. Az angol sajtó egyszer már szétszedte kedvencét: 1998-ban David Beckham kiállítása után minden volt, csak épelméjű nem. Úgy fest, Ronneyt inkább sajnálják, mint átkozzák, kivéve egy embert. A klubtársát, Cristiano Ronaldót. Aki egyfelől nem angol, így részint érthető, másfelől mégiscsak manchesteri cimborája Rooneynak, ezért aztán sokan úgy vélik: visszatetsző volt, ahogy métereket sprintelve sipítozott azért, hogy az angol fenegyereket talpalásáért állítsa ki az argentin játékvezető. Rooney bepöccent, taszajtott egyet portugál tinikollégáján, majd menthetetlenül villant a piros lap. Ronaldo csöppnyi sajnálatot sem érez. "Miért kellene sajnálnom? Nem, nem sajnálom Wayne-t - fakadt ki a derbi után a 21 esztendős madeirai. - Az emberk azt mondják, a bíró azért mutatta fel a pirosat, mert én győzködtem, de ez egész egyszerűen nem igaz."

-A képek alapján nagyon úgy tűnt.

C.R.: Nem érdekel, mit hisznek egyesek, nem akartam a bírót rávenni a kiállításra. A Rocardo Carvalho elleni szabálytalanság miatt tényleg reklamáltam, de nem kértem pirosat.

-Elárulod, mit mondtál pontosan?

C.R.: Azt mondtam, "Spori, ez szabálytalan volt", de azt egy szóval sem, hogy piros lappal büntessen, már csak azért sem, mert Wayne a barátom, a csapattársam is. A meccs után beszéltem Rióval (Ferdinand) és Garyvel (Neville), akik nem úgy tűntek, hogy haragudnának rám. Rio gratulált is.

-Rooney?

C.R.: Nem volt alkalmam találkozni vele, de felhívom. Még egyszer mondom, nem sajnálom, miért kellene? A meccs után inkább ünnepeltem, mintsem, hogy olyan dolgok miatt aggódjak, amelyeknek semmi köze a valósághoz.

-Amiatt sem aggódsz, hogy hogyan fogadnak majd Manchesterben visszatérésedkor? Habár a kérdés inkább úgy szól, vissza akarsz-e térni egyáltalán?

C.R.: Még magam sem tudom, tényleg.

-Inkább Madridban landolnál?

C.R.: Várjunk még ezzel. Szeretem a Realt, de majd csak a világbajnokság után gondolok rá. Most a vébé számomra a legfontosabb.

-Van Nistelrooy után újabb "ellenségre" lelhetsz Manchesterben.

C.R.: Megesik, hogy csapattársak összekapnak apróságokon, de semmi különös nem történt akkor sem. Ruuddal nagyon jól megvagyunk. Az is, és ez is csak a bolhából elefánt tipikus esete.

-Visszatérve a meccsre, az angolok lába megremegett a büntetőknél, a tiéd nem. Egyáltalán nem idegeskedtél a rúgás előtt?

C.R.: Némi izgalom elfogott, de éreztem, hogy belövöm.

-Most már egyértelműen a világbajnoki cím a cél?

C.R.: Eredetileg is azzal a szándékkal érkeztünk Németországba, hogy érmet szerezzünk. Már csak két meccs választ el bennünket az álom beteljesülésétől,igen, ki merem mondani: mi nyerjük a vb-t! A franciák a brazilok ellen bizonyították, remekül futballoznak, de csak győzelem reményében futhatunk ki a gyepre.

-Mik a személyes ambícióid?

C.R.: Remélhetőleg nem ez az utolsó vébém. Azzal az eltökélt céllal vágtam neki, hogy gólokkal segítsem Portugáliát, és bár eddig csak egyet sikerült szereznem, nem lehetek elégedetlen. Azt hiszem, azzal semmi baj nincs, ha valaki arról álmodik, hogy egyszer ő lesz a világ legjobb játékosa. Szeretném hinni, hogy megvan hozzá a tehetségem.