Javier Aguirre már játékosként is elég menő volt. Ötvenszer játszott például a válogatottban, amit szövetségi kapitányként elérnie már elképesztően nagy bravúr lenne. Elöször is a mexikóiaknak tovább kell menniük hozzá a vb csoportjukból, ami nem lehetetlen, de azért egyáltalán nem tűnik könnyű feladatnak.

Aguierrét játékosként még ugyan kőkemény védőnek könyvelték el, de edzőnek már egyáltalán nem olyan szigorú. "Mindig a lehető legegyszerübb megoldást kell választani" - mondta mikor az egyik frappáns újságiró a filozófiájáról kérdezte. Mondjuk lehet, hogy ugyanez a leegyszerűsités vezérelte 1986-ban, amikor a hazai rendezésű világbajnokságon úgy ment bele az egyik német támadóba, hogy azonnal lezavarták a pályáról. Azt a meccset végül elvesztették (igaz, csak tizenegyesekkel), Aguirrének azóta is emlegetik.

Edzőként kisebb kluboknál, majd az Atlanténál és a Pachucánál is dolgozott, utóbbival 1999-ben bajnokságot is nyert. Volt a válogatott pályaedzője és az U23-as alakulat mestere is.

A nagy válogatott kispadjára egy évvel ezelőtt, 2001 nyarán ülhetett le, amikor a gárda a selejtezőcsoportjának az ötödik helyén állt. Korábban már kikaptak otthon Costa Ricától, ami vb selejtezőkön az első hazai vereségük volt az életben. Öt meccs állt Aguirre rendelkezésére, hogy kijuttassa a válogatottat a vébére, ám ezt a lehetetlennek tűnő feladatot is megoldotta: egyetlen további selejtezőt sem veszítettek.

A szurkolók el vannak tőle ájulva, a sajtó kevésbé. Leginkább azzal támadják, hogy túl sok játékost variál a keretben és ki vannak bukva az argentinból honosított Gabriel Cballero futtatása miatt is